Méhész István vagyok, ma már boldog nyugdíjas. 1980 óta hobbim a fényképezés.

Budapesten, a IX. kerületben lakom kisgyerekkorom óta. A XVIII. kerületben jártam általános iskolába, gimnáziumba, és az első munkahelyem, a Ferihegyi Repülőtér is ehhez a kerülethez köt. Ott lettem repülőgép-szerelőből roncsolásmentes anyagvizsgáló mérnök. Ez a foglalkozás aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de nyugdíjazásomig elkísért, sőt a mai napig részt veszek a roncsolásmentes anyagvizsgálók oktatásában.

Eleinte egy Szmena 8-as kisgéppel készültek a képeim, aztán az első fizetéseimből összespóroltam egy Praktica PLC 3 típusú kisfilmes kamerára, majd a 2000-es évek elején én is beálltam a digitális géppel fényképezők táborába.

Sokat olvasgattam a fényképezés történetéről, technikájáról és trükkjeiről. Még a filmhívást és a nagyítást is kipróbáltam, bár sokáig inkább diaképeket készítettem. A családot fényképeztem, barátokat és mindent, amibe csak „belebotlottam”: repülőt, apró tárgyakat, de jártamban-keltemben főként a tájat, fákat, virágokat, vagyis a természetet. Első pillanattól tetszettek a mesélő portrék is, amikre ha ránéztem, kíváncsi lettem, hogy ki van a fotón, milyen ember lehet. Ma már portrét is többet fotózok.

A fényképezésen kívül egyéb kreatívkodással is próbálkoztam. Kisfiamnak és kislányomnak társasjátékokat rajzoltam, a munkámhoz számítógépen is készítettem szemléltető ábrákat, magyarázó rajzokat és felnőttkoromban tanultam meg a tízujjas gépírást. Az előadásaim szerkesztésekor ez ma már mind a segítségemre van. Régi programmal még honlapokat is szerkesztettem, amit a mai lehetőségek miatt már másképp csinálok. Szeretek a családommal lenni, úszni, evezni és kirándulni. Persze sokan megjegyzik, hogy: „Mikre nincs neked időd?” Szerintem mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Nincs olyan tudás, amire azt mondanám, hogy felesleges, ezért nem bánom, hogy ennyi mindennel foglalkoztam.

Soha nem gondoltam magam fotóművésznek, de mivel a világot egy optikán keresztül, keretbe foglalva láttam, elkezdtem szerkeszteni, komponálni a képeket. Se természetfotós, se portréfotós nem vagyok – azt fotózom, ami megtetszik, illetve amin érdekes fény csillan meg.